Kedves jóemberek!
Most már én is hozzászólok egyet a témához, mielőttmég a kollegák belelendülnek a vasárnapi nap beszámolásába. Ugyanis a szombat estét egy jó kis körülnézéssel zártuk az Insa-dong (인사동) negyedben. Mivel fenomenális tájékozódási képességünkön sem a papíralapú, sem a globális helymeghatározó rendszerrel kombinált digitális térkép sem segített, a Bukchon tradícionális koreai faluba (북촌하놐마을) nem találtunk oda, ezért jutottunk az utcai árusokról és éttermekről híres Insa-dongba, persze már teli gyomorral. Két kollega vett egy ezresért (200 Ft) egy pohárnyi pirtott bogarat, aminek szar íze volt, és mint később megtudtuk, selyemhernyó.
Az estét persze a helyi lakosok természetes közegükben történő megfigyelésével kívántuk zárni, de nem találtunk olyan kocsmát, ahol örültek volna annak, hogyha ételt nem, csak italt fogyasztunk. Többedszeri javaslatomra benéztünk egy Norebángba (노레방), ami annyit jelent, hogy énekszoba, és a karaokebárnak felel meg, de a belépő árát magasnak találtuk, és azt mondták az "are drinks included?" kérdésemre, hogy "nóó, nóó nát inklúd". Aztán végülis néhány, jó állapotban levő fiataltól megkérdeztük, hogy "don't you like drinking?" mire végül csak elvezettek egy komoly páncélajtóval elzárt alagsori helységbe, ahol szolíd muzsikaszó, és a belépőjegy alacsony ára fogadott minket (értsd: bömbölt az elektronikus hip-hop azon válfaja, amelyikben minden számban hallod legalább egyszer a "pussy" szót, néha női vokálból is, és nem kértek egy kurva fityinget sem azért, hogy bemenjünk). Ezt meg is háláltuk egy alkoholmentes koktéllal és 11 üveg sörrel. Megfigyeltem, hogy nem csak a feketék táncolnak le mindenkit a ZP-ben, hanem ezek a távolkeletieket sem semmi ritmusérzékkel áldotta meg a teremtőjük. Úgy ropták, hogy amikor mi beálltunk táncolni, jobban kiröhögtek, mint amikor egyszer betévedtem egy drum and bass estre a fentebb nevezett budai szórakozóhelyen. Aztán persze rájöttünk, hogy valószínűleg nem minden koreai Fred Astaire klón (bár erre talán a fenotípus alapján is rájöhettünk volna), csak aki nem táncol legalább úgy, az inkább csak ül a putban az okostelefonját nyomkodva.
A rossz csajozós szövegeket is kipróbáltuk. Két, magányos leányzó felé közelítettünk, és én csak azt láttam, hogy a kollegám feltett nekik valamilyen kérdést, amire egyikük a hüvelykujja és a mutatóujja segítségével megközelítőleg egy 3 cm-es távolságot mutatott be, a másik pedig a fejét rázta. Meglehetős értetlenkedéssel fogadtam a jelenetet, mire kiderült, hogy ezt a reakciót a "do you speak English?" nem túl szofisztikált, angol egyszerű mondat váltotta ki a lányokból. Én sajnos a túl nagy hangzavar miatt nem nagyon villogtattam a koreai tudásomat, mert kellemetlennek éreztem, hogyha mondok valamit, azt vajon a szar kiejtésem, esetleg a rosszul felépített mondat, vagy a hangfalakból dörömbölő 4/4-edes ritmusra ütemesen ordított "pussy" miatt nem értik. Mindenesetre azokkal, akik kiröhögtek, sikerült felvenni a kapcsolatot, mondtam nekik, hogy "파티가 좋아요" (jó a buli), illetve hogy "만나서 반갑습니다" (örültem a találkozásnak), amikor távoztunk.
Hazafele a 조계사 templom romanizációját magyar kiejtés szerint kimondva üdvözöltük a többi embert (jogyesa, míg a helyes kiejtés dzsogjeszá volna). Találkoztunk igazi multikulti bulizó csapattal, ahol egy tejfelszőke srác, egy fekete és egy koreai csaj igyekeztek közös erővel a saját hostelük felé tartani, ami sajnos ellentétes irányban volt a miénkkel, így csak egy rövid angol nyelvű társalgás tudott kibontakozni.
Félúton azt hittem, hogy elvesztettem a szobakulcsom, de egy rövid, de annál tartalmasabb bepánikolás után megtaláltam. Éjszaka nyugodtan aludtam, azt leszámítva, hogy azt álmodtam, egy busz végighajtott a váltáskámon, amiben ezért kilyukadt négy tejesdoboz, amiből csurdogált a tej. És ezért meg akartam ölni a buszsofőrt.
Nektek is szép álmokat!
