Koreában igen kellemes, hogy civilizált területen általában van étterem legfeljebb 5 percnyi járásra, és ezek egyáltalán nem drágák. Kevésbé kellemes, hogy az étlapra ritkán írják rá angolul az ételek nevét, sőt, gyakran kép sincs az adott fogásról.
Ilyen esetekben segítségül hívjuk a random szellemét, és az AS-szabványnak megfelelő ötletszerű bökdöséssel választunk. Most sikerült valami belsőségekből és párolt zöldségből készített költeményt rendelni, ami elsőre furcsa volt, de az erőteljes ízű szósz hatására később rendesen etette magát. Ficsnek persze ízlett, Kovi elégedetlenkedett.
Az ebéd után nagyon keménynek (emlékeztető a kiejtésről: kemeninek) éreztük magunkat, és elindultunk a mintegy 15 km-re leledző tópart irányába. Utunk során füstös autószervizek és ipartelepek mellett sétálgattunk, a látvány némileg Kőbányára emlékeztetett, és hirtelen Freedom Gundam!
Hamarosan elkezdett esni az eső, ami visszakergetett bennünket a kocsihoz. Kellőképpen megáztunk ahhoz, hogy ne legyen sok kedvünk az autó elhagyására, ezért úgy határoztunk, hogy a tavat a kocsiból csodáljuk meg.
Az út ködbe vesző csúcsú hegyek közt kacskaringózott, majd egyszer - zéró figyelmeztető tábla - elfogyott előlünk az út, és az aszfaltot zúzottköves hepehupa váltotta fel. Úgy döntöttünk, hogy szkrecsi-szkrecsi nó problem ide vagy oda, nem megyünk bele ebbe a kulimászba, és visszafordultunk. A GPS térképe alapján kijelöltünk egy tóparti éttermet, és követtük a csilingelő női hang utasításait.
Kisvártatva kellemes meglepetésben volt a részünk. Az előbb kiválasztott, egy kisebb település közelében az erdő szélén elhelyezkedő Solvang étterem már kívülről is jól nézett ki, belépve pedig egyértelművé vált, hogy egy nagyon igényes, már-már puccos helyről van szó.
A berendezés és a menüsor európai stílusú volt, a hatást erősítendő egy macska pihengetett a közelben. Sajnos a köd miatt nem élvezhettük a tópartra néző, szép időben minden valószínűség szerint gyönyörű kilátást. Az étel nagyon ízletes volt, Kovi elégedett arccal bólogatott.
Késő este értünk vissza Gangneungba. Az éjszakai vezetésben elfáradt Tarsoly hamar elment aludni, én még elalvás előtt kicsit pepecseltem a bloggal és a fényképekkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése